Sportolóként mi kell a sikeres fordulathoz?

Amióta elkezdtem mentális felkészítéssel foglalkozni (több, mint 4 éve), azóta kétszáznál is több nehézséget, bizonytalanságot, fejlődési irányt, sikert beszéltünk át, oldottunk meg sportolókkal, sport szülőkkel és edzőkkel. A sok különböző történetből olyan visszatérő mintázatok rajzolódnak ki, melynek tapasztalatait és tanulságait szeretném most megosztani. Ezek rám is mind hatással voltak, ez az egyik oka, hogy az utóbbi időben kifejezetten fiatal sportolókkal foglalkozom.

• De vajon milyen mintázatok rajzolódnak ki ennyi sportolói történetből?
• Milyen hibákat követnek el újra és újra a sportolók, még akkor is, ha már több éve versenyszinten sportolnak?
• És mik azok a lépések, amelyek szinte minden sikeres fordulat előtt ott állnak?

Több száz órányi tapasztalat? 

Bevallom, nem vezetek összesített statisztikát a konzultációkról, előadásokról, csoportokról és tréningekről. Nem is beszélve arról, hogy még ott van az ezekre való felkészülési idő és az egyéni utánkövetés. Összességébe hatalmas óraszámot tesznek, de egy biztos:

Nincs két azonos sportoló.

Első tanulság: tehetséges sportolóként kezdetben csak saját magad ellen harcolsz

Tudom, ez most kicsit meglepően hangzik, de ez azért fontos, mert fiatal sportolóként minél hamarabb rájössz, hogy nem a versenytársaidat kell figyelned, annál hamarabb tudsz sikeressé válni.

(Megjegyzés: Az alábbi korlátozó működés előfordul, hogy nem a sportolónál, hanem a szülőknél jelenik meg, közvetlen hatást gyakorolva a fiatal sportolóra. A továbbiakban csak a sportoló mentalitásának szempontjából kerül kifejtésre a jelenség.)

Egy bizonyos szintig valójában nem versenyzel a többi sportolóval, még akkor sem, ha a mérkőzések vagy versenyek miatt az edző vagy maga a sport ezt érezteti veled. Ebben a szakaszban derül ki az, hogy jó-e a hozzáállásod, a gondolkodásmódod, a stresszkezelésed, a stratégiád, hogy hogyan tudod fejben kezelni a sporttal járó tényezőket. Összefoglalva jó-e a mentális állóképességed.

Vagyis ebben a korai fázisban, ha egy sportoló befejezi a sportot az nem a versengés miatt történik, hanem: 

• rossz hozzáállás
• hibás szemléletmód
• önszabotáló működés
• gyenge mentális ellenálló képesség

Tehát ebben a szakaszban nem foghatod a kudarcot, a fejlődésedet, vagy a mentális állóképességeddel való törődést a többi sportolóra. Egyik hozzám érkező sportoló azt mondta „ő már nem tud többet tenni, az edző a csapattársait játszatja csak a poszton…” Aztán elkezdtünk dolgozni, fejleszteni a mentális állóképességének elemeit és 3 hónap után stabil kezdőjátékos volt a posztján.

Második tanulság: Nincs átfogó terv

Ez már a versenyszintű sportolás megkezdésénél fontos lenne, de valljuk be, nem sok tehetség alkot meg egy komplex stratégiát arra, hogy hogyan váljon jól teljesítő sportolóvá. 

Ehhez az átfogó tervhez (konkrét célok eléréséhez meghatározott cselekvések) sokszor hiányzik a tudatos, lépcsőzetes gondolkodás. Hiába vagy a korosztályod egyik legjobbja, ha nem tudod pontosan, mit csinálsz, mi épül mire és mi a fejlődés következő iránya, akkor szintlépés sem lesz. 

Miért fontos neked sportolóként a stratégia hiánya? Mert lehet versenyszinten sportolni úgy is, hogy hiányzik a folyamatos fejlődéshez szükséges keretrendszer, de ott lesz benned egy hatalmas hiányérzet, hogy nem ott vagy ahol lehetnél. Egy kényelmes sodródás. Jön a tanácstalanság, a motivációs hullámvölgyek, a „csinálom, de minek?” érzése.

A stratégia nemcsak irányt ad, hanem biztonságot is. A legtöbb sportoló akkor kezd el igazán szenvedni, amikor nincs kapaszkodója. Amikor nincs megfelelő mentális állóképessége. Egy átfogó terv ebben a megközelítésben nemcsak a fizikai vagy technikai fejlődést szolgálja, hanem elsősorban fókuszban tart. Ez az a keretrendszer, amelyben sportolóként nemcsak végrehajtó, hanem gondolkodó résztvevője lehetsz a saját fejlődési folyamatodnak. A mentális állóképesség nem alakul ki magától – tudatos fejlesztést, rendszeres önreflexiót, és jól meghatározott célokat igényel. Ha nincsenek meg ezek a kapaszkodók, akkor könnyen eluralkodik a bizonytalanság: nem tudod, mitől teljesítesz jobban vagy rosszabbul, nem tudod, éppen mikor fejlődsz, vagy stagnálsz. Ez mentálisan kifejezetten megterhelő. Ilyenkor jelenik meg a kiégés, a motivációs válság, a verseny előtti túlzott szorongás vagy a teljesítmény-ingadozás.

Egy stratégia nem tökéletes megoldás minden helyzetre, de abban segít, hogy ambiciózus sportolóként hosszabb távon is kiegyensúlyozott maradj mentálisan. Tudd, hová tartasz, és ha jön egy nehezebb időszak, nem törj össze, hanem képes legyél újratervezni, alkalmazkodni – és közben stabil maradni belül. Ez a fajta mentális állóképesség pedig nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is megtartó erővé válik.

Mi áll a sikeres fordulatok mögött?

Amikor azt kérdezzük, hogy mik azok a lépések, amelyek szinte minden sikeres fordulat előtt ott állnak egy sportolónál, a válasz nem egyetlen technika vagy módszer, hanem egy mélyebb belső változás. 

Először is: fel kell ismerni, hogy nem másokkal, hanem önmagunkkal van dolgunk. A mentális fordulat ott kezdődik, amikor sportolóként már nem kifelé keresünk magyarázatot – edzőben, ellenfélben, körülményekben –, hanem befelé kezdünk figyelni: a gondolkodásmódunkra, a reakcióinkra, az érzelmeinkre és a hozzáállásunkra. 

Másodszor: megértjük, hogy sodródás helyett irányításra van szükség. Amikor elkezdünk tudatosan gondolkodni arról, hová tartunk, mit kell fejleszteni mentálisan, és mi tart minket vissza, akkor képessé válunk lépésről lépésre haladni. Ez nemcsak eredményekben, hanem belső stabilitásban is megmutatkozik. 

A sikeres fordulat tehát nem véletlen, és nem is pusztán tehetség kérdése. Hanem azoknak a belső lépéseknek az eredménye, amikor egy sportoló felelősséget vállal a saját fejlődéséért – és mentálisan is elkezdi felépíteni magát.