Szia!
Ma egy olyan hírlevelet kapsz, ami mindenkinek szól, aki valaha teljesíthetetlennek tűnő feladattal találta szembe magát, és azt gondolta: ezt soha nem fogom tudni megcsinálni.
Igazad van. Így tényleg nem.
Hét másodperc.
Nick Saban az amerikai egyetemi futball legnagyobb edzője. Négy országos bajnoki címet nyert nyolc év alatt, a csapatával tizenötször lett SEC-bajnok. A sikerének titkát egy pszichiátriaprofesszortól, Lionel Rosentől leste el.
Rosen rájött arra, hogy egy szezon a hosszúsága miatt kezelhetetlen. Túl sok a játékos, a statisztika, az ellenfél és a zaj. Senki agya nem bírja el ezt egyben.
Viszont a mérkőzésen belül egy átlagos játék mindössze hét másodpercig tart.
Hét másodpercet már ki lehet bírni!
Saban ezért nem azt mondta a játékosainak, hogy nyerjétek meg a bajnokságot. Azt mondta gondoljanak arra az egy dologra, amit MOST kell csinálniuk. Abban a gyakorlatban, abban a játékban, abban a pillanatban.
Ezt hívjuk folyamatnak.
A-tól Z-ig, B-ről megfeledkezve.
Gyanús, hogy te is A-tól Z-ig gondolkodsz. Aggódsz A miatt, rágódsz Z-n, B-től Y-ig meg mindenről megfeledkezel.
Pedig ott zajlik az élet.
Van erre egy régi történet. James Espy tizennyolc éves koráig nem tudott olvasni. Egyszer odament a híres szónokhoz, Henry Clayhez, de egy szót sem tudott kinyögni. A barátja kiáltott utána helyette: "Olyan akar lenni, mint te, pedig nem tud olvasni!"
Clay felkapott egy plakátot a saját nevével, rámutatott az első betűre, és ennyit mondott: "Ez egy A. Már csak 25 van hátra."
Espy egy éven belül egyetemre járt.
Clay nem mondta neki, hogy tanuljon meg olvasni. Egy betűt adott neki. (Aztán megtanulta a következőt és a következőt…és így tovább.)
Mit tanulhatunk Espytől?
Azt, hogy a nagy cél önmagában nem mozdít meg senkit. A következő lépés, ami közelebb hozza a célt viszont igen.
Espy nem azon görcsölt, hogyan lesz belőle egyetemi hallgató. Megtanulta az A-t. Aztán a B-t. Egy év alatt pedig ott tartott, ahol addig a pillanatig el sem tudta képzelni magát.
Ez a folyamat egyik legszebb tulajdonsága: a lépések összeadódnak, miközben te észre sem veszed.
Fontos, hogy ne értsd félre. A folyamat nem azt jelenti, hogy nincsenek céljaid.
A célok kellenek, mert megmutatják, hogy az éppen előtted álló akadály valójában mekkora. Ha tudod, hová tartasz, a buktatók kisebbnek látszanak. Ha nem tudod, mindegyik egy óriási hegynek tűnik.
A cél adja az irányt.
A folyamat adja a következő lépést.
És a kettő nem verseng egymással, hanem dolgozik egymásért.
Mit vigyél ebből magaddal?
Legközelebb, amikor azt érzed valamivel kapcsolatban, hogy "ez teljesíthetetlen", ne a feladat egészét nézd. Keresd meg a hét másodpercet. Az A betűt.
- Mi az a legkisebb dolog, amit ma meg tudsz csinálni? Nem a legnagyobb. Nem a leglátványosabb. A legkisebb, amit tényleg be is tudsz fejezni. Nem tökéletesen, csak végig.
- És ha közben azt veszed észre, hogy valamit csak azért halogatsz, mert félsz attól, ami utána jöhet, akkor tudd, hogy az a hang nem előrelátás. Az zaj.
Mielőtt elköszönök…
Nem kell mindent tudnod ahhoz, hogy elindulj. Csak az első betűt.
Clay szerint ez egy A. Az enyém talán az, hogy ezt a hírlevelet most elküldöm. 😄